Így lett egyre radikálisabb, harcosabb a nemzetközi Pride-mozgalom az évtizedek során

PRIDE – Lázadás a teremtés rendje ellen? címmel jelent meg kollégánk, Szilvay Gergely új tanulmánya a Szent István Intézet kiadásában. A tanulmány részletesen bemutatja az LMBTQ-mozgalom kortárs formájának kiindulópontját, vagyis az 1969-es New York-i Stonewall-lázadást, amely során a rendőrség razziát tartott a Stonewall Inn bárban. Később a fellángoló tiltakozások új korszakot indítottak: 

E mozgalom nyomán szervezetek és médiumok jöttek létre, és 1970-ben megtartották az első Pride-felvonulást New Yorkban, mely globális mozgalommá nőtte ki magát.

Elfogadás vs. paradigmaváltás

Szilvay írásában rávilágít, hogy a mozgalom céljai ugyanakkor sokrétűek és belső megosztottsággal terheltek voltak: míg egyesek csupán elfogadást, addig mások társadalmi újrarendeződést szorgalmaztak. A Gay Liberation Front például nyíltan az amerikai társadalom átstrukturálását tűzte ki célul. Hasonló víziót fogalmaz meg az After the Ball című könyv is, amely szerint a cél nem pusztán a melegek elfogadtatása, hanem a kulturális paradigmaváltás.

A szerző a tanulmányban arra is kitér, hogy a mozgalmat jelentős anyagi támogatás is segíti, főként vagyonos magánalapítványokon keresztül.

– ismerhető meg a tanulmányból, ahogy az is, hogy a gender-elmélet, amely szerint a nemi szerepek társadalmi konstrukciók, szintén szorosan kapcsolódik a mozgalomhoz. 

Szilvay új tanulmányában arról is értekezik, hogy a klasszikus emberkép szerint az ember test és lélek egysége, s célorientált lény. Ezzel szemben az LMBTQ-mozgalom ideológiája az emberi testet rugalmas, önkényesen alakítható anyagnak tekinti. A nemi identitás így elszakad a biológiai realitástól, helyét szubjektív érzések és önmeghatározások veszik át.

Woke a pszichoterápiában

A szerző kifejti, hogy a gender-szemlélet mára beszivárgott a felsőoktatásba és a segítő szakmákba is, formálva az ezekben alkalmazott nyelvezetet és szakmai megközelítést. Az olyan kifejezések, mint „cisznemű” vagy „gendersemleges”, már a tudományos diskurzus részévé váltak, 

Ráadásul a kortárs pszichoterápiában a woke-ideológia egyre inkább teret hódít: a terápia célja nem a páciens segítése, hanem a hatalmi rendszerek lebontása lett. A terapeuta ma már gyakran megerősíti a páciens identitását anélkül, hogy valódi problémáit feltárná – ezzel a személyes szenvedés politikai üzenetté válik. Szilvay szerint a woke terápiás modell nemcsak tudománytalan, de etikailag is aggályos: a személyt csoportidentitássá redukálja, és az elnyomottságot morális értékként ünnepli – ezzel pedig maga is egyfajta pszeudo-vallássá válik.

A szerző írásában végül arra is kitér, hogy az LMBTQ-mozgalom sikerét részben annak köszönheti, hogy hosszú éveken át következetes aktivizmussal hatott a közvéleményre, a vállalati világra és a politikai intézményekre – tudatosan alakítva át a kulturális és társadalmi normákat.

A Pride hatása a gyerekekre

2025 elején több szakember is nyilatkozott a Pride gyermekekre gyakorolt valószínű hatásáról a Mandiner hasábjain, amelyek szintén – összegezve – megjelennek Szilvay Gergely új tanulmányában: így például Bagdy Emőke, Bánki M. Csaba és Hal Melinda klinikai szakpszichológusok véleménye.

Bagdy Emőke pszichológus szerint a gyermekek tízéves korukig nem képesek önálló véleményalkotásra, csak a környezetük véleményét tükrözik. 

A kamaszkorban a szabályokkal szembeni lázadás viheti őket ilyen rendezvényre, de hatásaik kiszámíthatatlanok. A felnőttkorban az egyéni értékrend és társadalmi normák alakítják a Pride-hoz való viszonyt – értekezett a pszichológus korábban a Mandiner hasábjain.

Bánki M. Csaba szerint a Pride nem az LMBTQ-emberek jogairól és elfogadásáról szól, hanem a botránykeltés nyilvános ünneplése. A provokatív, gyakran erotikus megjelenés szerinte sérti a gyermekek egészséges fejlődéshez való jogát. A különbség mítosz és valóság között lényegi: a mesék világában a jó és a rossz világosan elkülönül, míg a Pride-on szerinte a normalitás tagadása történik, amit a társadalom egyre inkább kritikátlanul elfogad – jegyezte meg lapunknak a szakember.

Hal Melinda klinikai szakpszichológus pedig arról beszélt a Mandiner egyik cikkében, hogy az identitás nagy részben környezeti ingerek hatására alakul, így a Pride látványa – ha erőszakos és szexualizált elemeket is tartalmaz – negatívan befolyásolhatja a gyermekek mentális fejlődését. A szexualitásra nevelés szerinte a szülők feladata, nem a köztereké. A túlzott vizuális ingerek zavart okozhatnak a kötődésben, a testképben és a lelki egészség más területein is. Ezért a lelki egészség védelme társadalmi prioritás kell, hogy legyen.

Nyitókép: A tanulmány borítója